Hát ez az, ami nem nagyon van ma Magyarországon. Sajnos. 

Pár öreg ingatlanos (én nem voltam köztük..) arról elmélkedett az Ingatlan Magazinban, hogy miért nincs pl. Ingatlan Kamara. És miért ingatlanozhat bárki?

Az emberek ("átlag-Józsi bácsi") legnagyobb vagyona az ingatlan (ingatlana, amiben lakik..). Az ingatlanközvetítők, ingatlanértékelők, ingatlankezelők (stb. egyébként "ingatlanosok" "ingatlanszakma") a nemzeti vagyon egy jelentős részét kezelik, közvetítik, stb. Nem lenne baj (sőt eléggé kívánatos lenne), ha ezt hozzáértő, tapasztalt szakemberek tennék. 

Sajnos még mindgi nincs meg a politikai (és gazdasági) akarat, ami ezt összehozná. Aztán persze csodálkozunk, ha egyre sz@rabbak az állapotok. Hiába a válság, hiába a megtisztulás, még nem jutottunk el arra a szintre, hogy egyáltalán az ügyfelek részéről elvárás lenne, hogy aki az ingtalanukkal foglalkozik, az értsen is hozzá! Egy kollegám egyik ügyfele (egy házaspár) "árul" (gyakorlatilag csak szerencsétlenkedik vele) egy ingatlant (amit ráadásul örököltek, tehát nem sok közük van hozzá, hogy mennyit is ér, csak kaptak "valamit" ami "biztos sokat ér"). Nos (nagyságrendileg) 200M HUF-ért kínálgatják. Ér is vagy 100M-t... És kb 8 (nyolc!) "közvetítőnél" van benn, 200M-s áron!!!!!!!

Ad egy: gyakorlatilag mind a nyolc "közvetítő" nem volt tudatában annak, hogy mennyit is ér az ingatlan. (ha tudatában volt is valamelyikük, nem volt annyi vér a pucájában, hogy el is mondja, vagy megakadályozza ez abban, hogy megbízásba vegye..). tehát már itt erősen vérzik a történet.

Ad kettő: Emiatt a tulajok el is hitték (bár majd látni fogjuk, hogy nem kellett volna..), hogy ennyiért eladható az ingatlan. Miért ne hinnék el azt, hogy többért eladható az ingatlanuk, mint valódi értéke?!.. Azért ne felejtsük: azért mert valami szép, még nem feltétlen igaz!

Ad három: a tulajoknak volt egy értékbecslésük az ingatlanról. 100M HUF-ról!!!!!!!!

Kérdem én: Akkor most ki a hülye, ki ver át kit???!!

Tehát a tuljok tudták, hogy mennyit ér az ingatlanuk (a "közvetítők" miért nem tudták?!?!), és mégis elfogadták az irreális árat. Persze egyszerűnek tűnt: megmondjuk az ingatlanosnak, hogy mennyiért árulja az ingatlant, és kész!..

Csak azt nem vették számításba, hogy 

a, aki ezt elfogadja, azzal kár szerződni...

b, attól még nem fog egy ingatlan kétszer annyit érni, mert pár lúzer csak bólogatni tud az ügyfélnek.

c, saját magukkal tolnak ki (elhúzódó értékesítés, végül nyomott ár), ha ezt az utat követik.

De elkalandoztam, hosszú (bár tanúlságos) lett a példa.

Ami a lényeg: amíg "bárki" ingatlanozhat, mondhatja magát ingatlanosnak, és követhet el (következmények nélkül) ekkora hibákat; amíg ezt a tulajok örömmel be is nyelik, addig itt még sokáig nem lesz elismert szakma az ingatlanközvetítés.

Mindenkinek tenni kell, hogy a helyzet javuljon. Józan ésszel gondolkodni. Tanulni. Fejlődni, és akár nevelni (véleményt nyílvánítani). Nem lesz rövid futam, de csak akkor lesz eredménye, ha elkezdjük, és haladunk erőnk szerint.

(huh, elég patetikus lett a vége, remélem nem lett - nagyon - giccses :)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.