....Bár ingatlanos (is) vagyok, azért ez nem teljesen igaz. Ennek ellenére erőssen tartja magát a piacon, az emberek fejében.

Nem régiben Dr. Tóth András (http://tothandras.hu ) írt erről. Elég meggyőző.

De józanul gondolkodva persze ezen nem akadunk fenn, csak az a meglepő, hogy emberek mennyire görcsösen tudnak ragaszkodni ilyenekhez. Nem volt elég a Világválság, hogy rájöjjenek, nem csak felfelé mehetnek az árak. Igaz ez nálunk (Magyarország) nem volt ennyire kemény, mert az árak sem szálltak úgy el, mint pl. az USA-ban, vagy akár szerte Európában.

De ez sem jelenti, hogy nem eshetnek. Tartósan, és reál értékben sem.

Mert bizony esnek, eshetnek.

Tudom, lehet ingatlanon nagyon sokat keresni, de nem "átlag-Józsi-bácsinak". A befektetés nem foci, hogy mindenki értsen hozzá (azért megnézhetjük a magyar focit, amihez annyira értünk). Nem fog spontán zseninek születni a lakosság 99%-a.

Érdemes összevetni Dr. Tóth Andárs eszmefuttatását:

"De az ingatlan ára mindig felfelé megy – mondják erre sokan. Ezzel egy baj van, hogy nem igaz. Ma Magyarországon az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tavalyi nagy ingatlan áresés után az ingatlanok ára reálértékben pont ott tart, ahol 20 évvel ezelőtt. Ha az elmúlt 20 év inflációs adatait elővesszük és beszorozgatjuk, akkor az jön ki, hogy a mai forint reálértékben éppen a 30-ad részét éri, mint az 1989-as. Az átlagos ingatlan árak nagyon érdekes pályát futottak be az elmúlt húsz évben. Az 1990-es évek elején a tanácsi lakások piacra dobásával egy hatalmas áresés következett be, majd 1998 és 2000 közt következett az ingatlan árrobbanás, majd az utolsó két évben egy újabb nagy esés. De ha kiszorozzuk az inflációt ezzel a 30-as aránnyal, bizony az jön ki, hogy pont ott tartunk, mint 20 éve. Ennyit az ingatlan befektetések kiváló hasznáról..."

A példa számítást meg keresse meg mindenki András oldalán. Megdöbbentő tud lenni.

Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a lakosság (kb.) 93% lakik saját lakásban, ami iszonyú magas. Főleg ha a jövedelmeket is figyelembe vesszük...

De miért is mondom el ezt?

Nagyon egyszerű:

Mert az átlag ügyfél általában úgy vesz lakást, hogy fullra beleszeret, és ész nélkül vesz fel hitelt. Szó szerint erején felül.

Aztán amikor el akarja adni, akkor várja a balekot (aki úgy beleszeret mint ő), és árban nem hajlandó lejjebb menni az általa (elég rosszul) belőttől, mert hát "ugye az ingatlan ára mindig nő!"....

(meg persze a hitelét se tudja kifizetni)

Na itt szokott elakadni a dolog évekre.

Feleségem kozmetikusa eladta a lakását. 5 év alatt. Most.

Szerinted jó befektetés volt, vagy 3-4-5 évvel ezelőtt jobb lett volna eladni? Azon a REÁL értéken?! Mert most még eladhatta nominálisan magasabb áron is (bár ez se 100%), de reál áron? Gondolod hogy minden évben (főleg az utóbbi 2-3 -ban) sikerült az áron emelni 4-8%-ot (ennyi a -bevallott- infláció), és úgy eladni?????

Gondolom érted miről beszélek..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.